Döfés a boldogsághoz

Kint már világosodik
Ő még ott van, ahol senki nem zavarja
A születésnapi köszöntését tegnap este
Már nem hallotta
Akarod magad repülni látni
fényként a sötétségben?
Nyisd ki az ajándékodat, és minden készen áll
Hunyd be a szemed és...
Az első döfése a boldogsághoz
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
És minden alkalommal rosszabb lesz
Az árnyék és a fény a kilátástalanságba taszítják
És nem tér vissza többé
Odakint lassan világos lesz,
de az ő éjszakája nem ér véget
Kezek nyúlnak az arca felé
Mindig, ha fáj, teljesen egyedül van
De az utolsó alkalom után már nem sírt
Hunyd be a szemed és...
És még egy döfés a boldogsághoz
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
És minden alkalommal rosszabb lesz
Az árnyék és a fény a kilátástalanságba taszítják
És nem tér vissza többé
Minden utolsó alkalom után kellett neki mégegyszer-mégegyszer
Minden utolsó alkalom után kellett neki mégegyszer-mégegyszer
Utoljára
Mindenki őt nézi,
De ez neki nem számít,
Akar még, még
És egy utolsó döfés a boldogsághoz
a seb örökké megmarad
Egy aranyozott pillanat,
Az utolsó a szobájában
Az árnyék és a fény a kilátástalanságba taszítják
És nem tér vissza
vissza többé
A menny bezárul
Az utolsó álma beteljesületlen marad